Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Denevérek 2.rész

2009.01.10

 Denevérek 

 

 

Kép

  

Tartalomjegyzék 

  

 

1.rész:

Bevezetés 

Elterjedés 

Származás 

Rendszerezés 

Repülőkutyafélék 

Kisdenevérek 

Testfelépítés 

Élőhely 

Fitofil denevérek 

Barlanglakó denevérek 

Épületlakó denevérek 

 Érzékelés

 

2. rész:

Életciklusuk 

Téli álom 

Szaporodás 

Táplálkozás 

Gyümölcsevők 

Nektárevők
Ragadozók
 

Halevők 

Vérszívók 

Négy faj részletes ismertetése

Óriási repülőkutya

Nagy nyúlszájú denevér

Rőt vérszopó denevér

Közönséges denevér  

    Védelem 
     Felhasznált irodalom
      Képek forrásai

 

Életciklusuk

 

Téli álom

A hideg évszak beálltával, amikor a mérsékelt éghajlaton élő denevéreknek már nem találnak megfelelő táplálékot, néhány fajuk a vándormadarakhoz hasonlóan délebbre repül, és ott telel át. Többségük azonban nem költözik el, október- november táján védett helyet keres és ott téli álomba merül. Legtöbbször barlangokban telepednek be, de néhány faj egyedei odvas fák üregeiben is kihúzzák a telet. Erre a célra a legjobb a nyugalmas, huzatmentes, állandó hőmérsékletű és páratartalmú hely.

Többnyire szárnyikkal takaróznak, hátsó lábaikkal kapaszkodva a mennyezetről lógnak. Hibernált állapotban életműködésük és szívük lelassul, testhőmérsékletük 8-10°C-ra csökken, az ősszel felhalmozott zsírtartalékon élnek.

A telet nem feltétlenül alusszák át, többször is felébredhetnek, ilyenkor vizet isznak, vagy új helyre költöznek. Tavasszal, a jó idő beköszöntével és a rovarok ismételt megjelenésével egyidejűleg ébrednek hibernált állapotukból.

 

Szaporodás

A trópusokon élő denevéreknél nincs meghatározott szaporodási időszak. A mérsékelt éghajlati övben élő denevérek ciklusa az évszakokhoz igazodnak. Párzási időszak őszre tehető, de akkor még nem termékenyül meg a petesejt. A nőstényben tárolódott hímivarsejtek tavasszal aktivizálják magukat és csak ekkor következik be a megtermékenyítés. A vemhesség ideje fajonként változó, 44-90 nap között változik.

A nőstény denevérek általában nappal hozzák világra 1-2 kölyküket. Több faj a szokásos pihenőhelyzetben, fejjel lefele lógva, míg más fajok anyái megfordulnak és farokvitorláikkal zsákocskát formálva szülnek, ekkor a zsebbe csúszik bele az újszülött. A többi emlőssel ellentétben a denevérek lábbal előre jönnek ki, nem pedig fejjel előre.

Az újszülöttek csupaszon, vakon jönnek világra. Az első napokban az anyák magukkal viszik kölykeiket, ezt követően már esténként a szálláson hagyják és szoptatni járnak vissza. A denevérkölykök gyorsan fejlődnek, szőrzetük már az első héten nőni kezd, szeme 3-10 naposan nyílik ki. Néhány hét elteltével kapaszkodik és mászik. A kistestű denevérek már 3-5 hetesen repülnek, míg a nagytestű repülőkutyák csak 3 hónaposan kezdenek repülni.

A kicsik anyjukat követve tanulnak meg repülni és a vadászat fortélyait. Négy hónapos korukra elérik teljes méretüket. De szőrzetük csak 2 éves korukra fejlődik ki teljesen. Az ivarérettség fajonként változó, de többségüknél 1 éves korukra tehető. A denevérek átlagosan 5-10 évig élnek.

 

Táplálkozás

 

A denevérek igen változatos táplálkozású állatok. Zsákmányállataik közé tartoznak a rovarok és egyéb ízeltlábúak, kisebb testű emlősök, madarak, küllők, kétéltűek, halak. Táplálkoznak gyümölcsökkel, virágokkal, virágporral, nektárral, levelekkel és más emlősök vérével. Hazánkban élő denevérek rovarevők.

 

Gyümölcsevők

 Kép Denevérek 17 családjából kettő is a trópusokon növő gyümölcsökkel táplálkozik. Európában a Repülőkutyák (Pteropodidae), az Újvilágban a hártyásorrú denevérek (Phyllostomidae). A denevérfajok negyede növényi tápanyagon él, gyümölcsöket, nektárt, virágot, levelet fogyasztanak, de nem vetik meg az eléjük kerülő rovarokat sem.

Az erdő növényeinek is hasznos, hogy a denevérek elfogyasztják terméseiket és széthordják az erdőben.[6. kép: Pteropus lylei]

 

Nektárevők

Vannak denevérek, amelyek a növények tápanyagban gazdag, de nehezen megszerezhető nektárjával táplálkoznak. Európában ilyenek a repülőkutyák (Pteropodidae), Amerikában pedig a hártyásorrúak (Phyllostomidae). Miközben a denevérek a nektárt nyalogatják, bundájukra kerülnek a növények porzóiról a pollenszemek, majd ezeket a következő virágra szállítják, beporozzák a növényeket. Az évekig tartó denevérek és növények egymáshoz való alkalmazkodása, koevolúciója mára már egymásra utaltá tette a párost. A virágok éjszaka nyílnak, erős illatukkal csábítják a denevéreket, melyeknél különösen fejletté vált a szaglás, nyelvükön szemölcsök jelentek meg és hosszúvá, mozgékonnyá váltak.

 

Rovarevők

 Kép A denevérek 70%-a ízeltlábúakkal táplálkozik, azt mutatva, hogy ez volt az ősi táplálkozási forma. Étlapjukon a különbféle lepkék, bogarak, pókok, rákok, skorpiók és halak szerepelnek. A meleg éghajlati területeken élők számára egész évben fellelhetőek a különböző rovarok, míg a mérsékelt éghajlati övben élő társaiknak alkalmazkodniuk kellett az átmeneti rovarvilág eltűnésével, ezért a téli időszakot hibernált állapotban átalusszák. [7. kép: Rhinolophus hipposideros]

A rovarevők általában kistestűek és fordulékonyak, hogy a repülő rovarokat könnyedén elkaphassák. A sűrű ágak között vadászó denevérek szárnyai nagyobb felületűek, amely a lassú és kacskaringós repülést teszik lehetővé. Hatalmas fülkagylóiknak köszönhetően a zsákmány által kibocsájtott nagyon halk neszeket is meghalják.

Az idő folyamán több rovarfaj is védekező stratégiát dolgozott ki a denevérek ellen.  Akadnak olyan lepkefajok, melyek a denevérek által kibocsájtott hangok érzékelésére alkalmas hallószerveket fejlesztettek ki, így a vadászokat meghallva zuhanórepüléssel térnek ki az útjából. Egyik-másik lepkefaj maga is ad ki ultrahangot, ezzel megzavarva a közeledő denevért a tájékozódásban.

 

Ragadozók

Akadnak denevérek, akik a rovarokon kívül számos kisebb gerincest, rágcsálót, gyíkot, békát, kisebb madarat fogyaszt. Áldozatukat rendszeresen fejénél vagy nyakánál ragadja meg. Ilyenek az Európában élő álvámpírok és hasítottorrú denevérek (Nycteridae), az Újvilágban a hártyásorrú denevérek (Phyllostomidae).

 

Halevők

 Kép A halászó denevérek a húsevés egy speciális formáját választották. Feltehetőleg a vízen úszó elpusztult rovarok elfogását fejlesztették tovább. A halászó életmódhoz alkalmazkodott a hosszú lábuk, hatalmas lábfejük és nagy, hajlított karmaik. A vízfelszín fodrozódását figyelve csapnak a vízbe, zsákmányukat hatalmas karmaikkal ragadják meg. Gyakran szántják fel a vizet hátsó lábukkal és emelik ki a véletlenszerűen fennakadt halakat. (8.kép)[8. kép: Noctilio leporinus]

 

Vérszívók

 Kép Rossz hírük ellenére a denevérek mindössze három faja táplálkozik vérrel. Rőt vérszopódenevér (Desmodus rotundus)(9.kép)[9.kép: Desmodus rotundus], fehérszárnyú vérszopódenevér (Diademus youngi), farkatlan vérszopódenevér (Dyphilla ecaudata). Mindhárom Közép- és Dél-Amerikában él. Nem elterjedt táplálkozási forma, ugyanis nagyfokú, speciális alkalmazkodást igényel. Táplálékuk gyanánt főként nagytestű emlősök: lovak, marhák, disznók szolgálnak, alkalomadtán az embert is megharapják. Mára a gazdálkodókat veszélyeztető tényezőkké váltak, ugyanis különböző betegségeket terjesztenek.

Táplálékszerzés közben az ultrahangos tájékozódás mellett a szagoknak, hangoknak és feltételezések szerint a kibocsájtott testhőmérséklet alapján vadásznak. A kiszemelt állat közelében szállnak le, majd a földön közelítik meg őket. Borotvaéles szemfogaik gyors, fájdalommentes harapásával sebzik meg a zsákmányt, majd a kifolyó vért nyalják fel. Nyáluk véralvadásgátlót tartalmaz, így a seb nem forr össze, amíg az állat táplálkozik.

 

Négy faj részletes ismertetése

 

 Óriási repülőkutya

(Pteropus giganteus)
Rend: Denevérek (Chiroptera)
Alrend: Nagydenevérek (Megachiroptera)

Család: Repülőkutya-félék (Pteropodidae)
Nem: Pteropus

 

 Kép A világ egyik legnagyobb denevére. Az állat testhossza 30-40 cm, szárnyainak fesztávolsága meghaladja az egy métert. Téttömege 900-1600 gramm közötti. Vitorla nagyobb és hosszabb a többi rovarevő denevérénél. Hátsó lábain öt ujj, és hosszú karmok vannak. Ezekkel könnyedén kapaszkodik a fák ágain és a gyümölcsökön.

Élőhelye a Maldív-szigetektől, Indián, Nepálon, Srí Lankán át Burmáig terjed. A trópusi mocsaras, erdős területeket részesíti előnyben. Leginkább nagyobb vízfelület közelében, tengerparton tartózkodik.
A többi denevérfajhoz hasonlóan éjszakai életmódot folytat. Nappal öreg fákon fejjel lefele lógva pihen. Ilyenkor vitorlájával beburkolózik.  Kedvelt helyüket gyakran éveken keresztül felkeresek, könnyen felismerhetőek ezek a fák, ugyanis a karmaikkal lehántják az ágak kérgeit. Néhány száz állat alkotta csoportokban élnek, de előfordulnak ezres kolóniák is.

Szürkületkor indulnak táplálék keresni. A repülőkutyák nem ultrahanggal tájékozódnak, hanem elsősorban a szaglásukra és látásukra hagyatkoznak, ennek megfelelően szemük nagy, fülük kicsi.

Legfőbb táplálékuk banán, mangó, guajáva és más gyümölcsök. Fogyasztanak még virágport és nektárt is. A repülőkutyák képesek megjegyeznik, mikor hol találnak érett gyümölcsöket az erdőben.

Szaporodási időszak július és október közé esik. A párzást követően a nőstény 5 hónapig vemhes; egyetlen utódját nappal, lábbal előre hozza a világra. A kölyök fejlettebb, mint a többi denevér utód, szeme nyitott, teste szőrös, akár 250 grammot is nyomhat. A nőstény egyedül neveli kölykét. Első hetekben magával viszi táplálékszerző útjaira. Mikor már a kölyök túl nehéz lesz, a nappali szálláson hagyja. Az utód közel 6 hónapig szopik. Két évesen vállik ivaréretté. Általánosan 15 évig élnek.

A gyümölcsöket fogyasztó óriási repülőkutyákat elsősorban az ültetvényekkel rendelkező emberek veszélyeztetik. Ugyanis a természetes élőhelyek csökkenésével megfogyatkoztak a vadon termő gyümölcsök. A gazdaságokat ellepő denevéreket rendszerint mérgezik. Az óceán sok kisebb szigetéről gyakorlatilag teljesen kiirtották a fákat, és az ott élő denevérfajok szinte teljesen eltűntek.

 

Nagy nyúlszájú denevér

(Noctilio leporinus)

Alrend: Kis denevérek (Microchiroptera)

Család: Halászdenevér-félék (Noctilionidae)

Nem: Noctilio

 

 Kép Nagy nyúlszájú denevér, más néven nagy halászdenevér Mexikótól Argentínáig a hegyi esőerdőkben, mangrove mocsarakban él. Előfordul Trinidadon és Antillákon is.

Testhossza 9-13,5 cm hosszú, vitorlája fesztávja 28-30 centiméteres. Testtömege 20-70 gramm körüli.

Feje, nyaka és háta vörösesbarna, rövid, víztaszító szőrrel védett. Hasán a szőr világosabb. Telt ajkai körül vastag bőrredők vannak, orrhegye túlnyúlik az orrlyukain. Hátsó lábai meggyúltak, jól alkalmazkodtak a halfogáshoz. A közegellenállás csökkentése érdekében, lábujjai lapítottak, hosszú, éles karmokban végződnek.

Nappali szálláshelyül odvas fák, és sziklahasadékok szolgálnak. Pihenésként egymást tisztogatják, gondozzák. Sötétedéskor indul halászatra, tájékozódáshoz echolokációt használ, ennek megfelelően hosszú, hegyes fülei vannak. Édesvizekben és tengervízben egyaránt vadászik. Fő zsákmányául kisebb halak szolgálnak, de a rovarokat sem veti meg. Lassan repül a vízszíne felett. Vízhangok segítségével beméri a vízfelszín alatt úszó halak által keltett kis hullámok helyét, majd hátsó lábait vízbe merítve karmaival „felszántja” a vizet, az elé kerülő halakat villámgyorsan kiemeli. Halászatkor a farokvitorláját összehajtja, majd a zsákmány megragadása után ismét kifeszíti.

A párzási időszak november-december környékére esik. A párzást követő 16 hetes vemhesség után a nőstény egyetlen vak és csupasz kölyöknek ad életet. Az anyák elléskor és a szoptatás ideje alatt külön csoportokat alkotnak. A kölyköket hét hetes korukig magukkal viszik vadászataikra. A kölyök három hetes korában kezd repülni. Ivarérettséget egy éves korukban érik el. Közel 20 évig élnek.

A fajt leginkább nyugvóhelyük és életterük elveszése veszélyezteti. [10]

 

Rőt vérszopó denevér

(Desmodus rotundus)

Alrend: Kisdenevérek (Microchiroptera)

Család: Hártyásorrú denevérek (Phyllostomidae)

Alcsalád: Vérszopó denevérek (Desmodontinae)

Nem: Desmodus

 

Kép   A rőt vérszívó denevér a fehér szárnyú vérszopó denevér (Diaemus youngi) és a farkatlan vérszopó denevér (Diphylla ecaudata) mellett a harmadik vérrel táplál kozó denevérfaj.

A rőt vérszopó denevér Közép- és Dél-Amerikában honos, Mexikó és Észak-Argentína között elterülő trópusi és szubtrópusi vidékeken él.

Szárnyfesztávolsága 20 centiméter, míg testhossza 8 cm, testtömege 30 gramm körüli. Bundája barnás, hasa világos. A rőt vérszopó denevér nyelve két oldalán vályúszerű mélyedés található. Ezeknek a táplálkozás során van szerepe. Vér felvételekor kinyílnak és becsukódnak, ezáltal szívódik fel a lenyalt vér az alsó ajakhoz és a szájba. Nyála véralvadás gátló anyagot tartalmaz.

A nappalt csoportosan pihenéssel töltik. Szálláshelyül barlangokat, faodúkat használ. Legsötétebb éjszakában indul portyázni, ezzel igyekezve elkerülni a rá leső ragadozókat, a baglyokat; ilyenkor a melegvérű zsákmányállataik is mélyebben alszanak. Kedvelt gazdaállatai a tehenek, sertések, lovak. A gyengébbeket, és a csoport szélén lévő állatokat választja ki. A zsákmányt mászva közelíti meg. A hőmérséklet különbségeket jól érzékeli, így könnyedén megtalálja a vérerekben gazdag testrészeket. Borotva éles metszőfogaival felmetszi az áldozat bőrét, általában a nyaknál, fülek tövénél, marnál vagy a csüdnél. A vért kinyalogatja a sebből, miközben a nyála megakadályozza a véralvadást. Mivel a táplálkozás néhány percig tart, így a gazdaállat vérvesztesége nem jelentős, veszélyesebb a denevér által terjesztett halálos veszettség.

Nincs meghatározott párzási időszak. Viszonylag hosszú nyolchónapnyi vemhesség után hozza világra, egy csupasz és vak utódját. Első napokban az anya magával viszi, majd mikor túl nehéz lesz, a nappali szálláshelyen hagyja. Egy hét elteltével nyílik ki a kicsik szeme, majd háromhetesen kezdenek repülni. Ivaréretté 9 hónaposan válnak, 8-9 évig élnek.

A denevérek nem csak jószágokat, de az embert is megharaphatják, így a veszettséggel megfertőzhetik őket. Emiatt a vérszívó denevérek számának csökkentése érdekében, a marhákba alvadásgátló szert fecskendeznek, így a rajtuk élősködő denevérekben belső vérzések alakulnak ki. [13]

 

Közönséges denevér

(Myotis myotis)

Alrend: Kisdenevérek (Microchiroptera)

Család: Simaorrú denevérek (Vespertilionidae)

Alcsalád: Vespertilioninae

Nem: Myotis

 

 Kép Legnagyobb termetű hazai fajok egyike. Testhossza 6-8 centiméter, szárny-fesztávolsága 35-40 centiméter. Testtömege 27-40 gramm. Feje viszonylag széles, füle hosszú, melyben hegyes fülredő található. Pofája részben csupasz, szűrkés rózsaszín, szeme kicsi, orra egyszerű. Hátát szürkésbarna bunda fedi, a hasi oldalon világosabb, szürkésfehér. Nagy felületű szárnya erőteljes repülést tesz lehetővé. Farokvitortláját hátsó lábai és a farka feszíti ki.

Európában él. Megtalálható Portugáliától Ketel-Törökországig a Balti-tengertől Izraelig.

Középhegységeinket, dombságainkat kedveli, az Alföldön kevés él belőlük. Októbertől áprilisig téli szállásán alszik, ezek barlangok, vagy felhagyott bányák. Nyári szálláshelyei között szerepelnek a templomtornyok, padlások, barlangok.

Éjszaka indul vadászni. Kedvelt vadászterületei az erdőszegélyek, rétek, kertek. A legtöbb rovarevő denevérhez hasonlóan ultrahangok segítségével találja meg zsákmányát a koromsötét éjszakákban. A közönséges denevér többnyire a levegőben vadászik, repülőhártyájával beborítja a rovart, majd elfogyasztja őket. Földön élő futóbogarakat is előszeretettel zsákmányol.

Ősszel és télen párosodnak, de a késleltetett megtermékenyülésnek köszönhetően a barázdálódás csak tavasszal következik be. A nőstény júniusba-júliusban hozza világra egyetlen utódját. A csupasz, rózsaszín és vak kölyköt anyja gyakran hagyja a szálláson, egy mási nőstény felügyeletére bízva. Az ivarérettséget 1-2 éves korukban érik el. A közönséges denevér átlagosan 20 évig él.

Európa szerte veszélyeztetett és védett faj. [7]

 

Védelem

 

Sajnos a denevérek száma az elmúlt évszázadokban Világszerte erősen megfogyatkozott, ma már a legtöbb alfaja védett. Ennek oka elsősorban a vadász- és szálláshelyeik eltűnése. Magyarországon előforduló 23 denevérfaj mindegyike védett.

Néhány faj jól alkalmazkodott a civilizáció által létrehozott környezethez, elfoglalták az épületek padlásait, panelházak hézagjait. Ám az érzékenyebb fajok, melyek ragaszkodnak a faodúkhoz, barlangokhoz, egyre nehezebb helyzetben találják magukat. Az odúlakó denevérek szállásait az intenzív erdőgazdálkodás fenyegeti, a fakitermelésnek köszönhetően eltűnnek az öreg erdők, így a megfelelő szálláshelyek és vadászterületek.

 Kép Megóvásukra több lehetőség is kínálkozik. Természetes búvó-helyük megóvása, mesterséges odúk kihelyezése a fiatalabb erdőkben, parkokban.

A legtöbb barlanglakásokat a rendszeresen felbukkanó turisták veszélyeztetik, mivel általában nincs biztosítva a denevérek számára nyugodt járatok.

Az élőhelyek fogyatkozása mellett veszélyt jelent rájuk az emberi tudatlanság is. Az Abaligeten található denevérmúzeum ezen kíván változtatni. (14.kép)[14. kép Denevérmúzeum (Abaliget)] Itt sokat megtudhatunk az igaz denevérekről és nem pedig a vérünket szívó vámpírokról. Meglepő hány ember téved az állatokat illetően. Sokak szemében még mindig az elpusztítandó gonoszként van jelen. Pedig békés, félénk állatok. Ha közelebbről megnézzük őket, láthatjuk kedves pofájukat, majdhogynem mosolyra nyúló szájukat. Gondoljunk rá, mennyi mindent köszönhetünk nekik. Az éves elfogyasztott rovarmennyiség nagy károkat tehetne életünkben, gazdaságunkban.

Nyári este nézzünk fel az égre és figyeljük meg ezeket, a csodálatos vadászképességgel rendelkező szárnyas emlősöket!

 

 

Felhasznált irodalom

 

[1]  Brehm Alfred

Az Állatok Világa

Könyvmíves Könyvkiadó

Budapest 2003

 

[2]  National Geographic Magyarország

2003. április

Erdőtelepítő denevérek

John L. Eliot

8.oldal

 

[3]  National Geographic Magyarország

2007. július

Nagyfülű Szárnyasok

Jennifer S. Holland

112. oldal

 

[4]  Somogyi Béláné

Természettudományi Kislexikon

Akadémiai Kiadó

 Budapest 1971

 

[5]  http://www.origo.hu/tudomany/fold/20040903deneverek.html

[6]  http://hu.wikipedia.org/wiki/Denev%C3%A9rek

[7]  http://www.hunbat.hu

[8]  http://www.pkmk.hu/fuzike/34dencsi.html

[9] http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=11096

[10]http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_ny%C3%BAlsz%C3%A1j%C3%BA_denev%C3%A9r

[11]http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C5%91t_v%C3%A9rszop%C3%B3_denev%C3%A9r

[12]http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6z%C3%B6ns%C3%A9ges_denev%C3%A9r

 

 Képek forrásai

 

 

1. kép  http://ekhanomidan.lapunk.hu/?modul=galeria&a=1683&p=4

2. kép http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=11096

1. ábra http://www.hunbat.hu/index2.htm

3. kép http://www.geographic.hu/napkepe.php?nap=2007-06-14 

4. kép http://www.szabovendeghaz.hu/PHP/program.php

5. kép http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-359.html

6. kép http://www.origo.hu/tudomany/20070327repulokutya.html

7. kép http://www.dkimages.com/discover/Home/Animals/Mammals/Bats/Families/American-Leaf-nosed-Bats/Vampire-Bat/Vampire-Bat-05.html

8. kép http://www.morcegolivre.vet.br/terra.html

9. kép http://www.dkimages.com/discover/Home/Animals/Mammals/Bats/Families/American-Leaf-nosed-Bats/Vampire-Bat/Vampire-Bat-05.html

10. kép http://zmmu.msu.ru/bats/science/fauna/exfauna/photos.html

11. kép http://de.encarta.msn.com/encnet/RefPages/RefMedia.aspx?refid=81577901&artrefid=761557637&pn=3&sec=-1

12. kép http://www.dkimages.com/discover/DKIMAGES/Discover/Home/Animals/Mammals/Bats/Families/American-Leaf-nosed-Bats/Vampire-Bat/Vampire-Bat-02.html

13. kép http://flickr.com/photos/87923341@N00/2720395144/

14. kép saját készítésű fotó: Abaliget, 2008. július. 15. /fenykepek/3--kepeim/sajat-kepek/66